2.fejezet Pedig Bíztam benned... :/

Köszönöm a 3 komit!! És 2 feliratkozót!! Megfogadom a tanácsokat :)) <33 4 komi után következő rész!! Jóó olvasást xx.



Nem hittem volna hogy ezt pont velem teszi meg..Vártam és vártam hátha talán felhív.... Vagy jelentkezik.. De semmi.. Most már karácsony van.. Épp sétálok a plázában és meglátom Harryt.. Ledermedtem. Nem mehetek csak úgy oda hozzá mint ha mi sem történt volna..Azóta én is megváltoztam ..!!! Vámpír lettem.. Átt változtattak!! Ezért sem nagyon mutatkoztam utcán..Míg meg nem tanultam magamon uralkodni.. De  Harry közelében  ez nem menne.. Nem lenne elég erőm hozzá!! Tovább sétáltam.. De Harry észrevett és elkezdett felém futni. Megakart ölelni..De én nem hagytam neki.. Megpofoztam..
-Most ezt miért kaptam?-kérdezte
-Te azt pontosan tudod !!! -mondtam és elfutottam...
Hazaértem becsaptam magam után a bejárati ajtót és felfutottam a szobámba és bezártam az ajtót..
Elkezdtek patakokba folyni a könnyeim..Furcsa hogy vámpír létemre is ilyen érzékeny vagyok!!
Hogy gondolhatta ezt?? Azt hitte hogy ilyen hamar megbocsátom neki hogy itt hagyott? Nem hívott. Nem keresett.. Akkor most mit várt??Hogy egyből a nyakába ugrok?Mint ha mi sem történt volna? Ezek a kérdések amikre nem egy hamar  fogok választ kapni... Elegem van abból hogy csak így itt hagyott..Pedig azt hittem hogy fontos vagyok neki..De hát nem..
-Szeretlek Harry még mindig!! Ezek után is amit tettél!!-kiabáltam!
Szüleim már megszokhatták tőlem ezt a viselkedést..Hisz ezt csinálom mióta elment.. Azt is tudják hogy vámpír vagyok. Próbáltak vigasztalni. De a végén ők is rá jöttek hogy ez reménytelen.. Ezen csak az változtatna ha Harry velem lenne!

                                                            * * *
Gondoltam kimegyek egy kicsit  a friss levegőre. Így kikászálódtam az ágyból felöltöztem,és kimentem. Reggel 10 óra. Szuper.. Ma van karácsony.. Remélem anya nem hívja át Hazzékat.. De hát ki tudja. Sétálok tovább, tényleg nem szeretek egyedül sétálni.. Így olyan unalmas. Hazzal mindig elbeszélgetünk és sokat nevetünk.. Nekem nagyon is hiányzik.. Csak ezt nem mutathatom hisz nem tudom hogy tudnám távol tartani magam tőle.. Hisz vámpír létemre még jobban belé szerettem. Mit csináljak?..

                                            *Harry szemszöge*

Muszáj megbeszélnem ezt az egész dolgot Emmel.. Nem veszíthetem el. Nekem  ő nagyon fontos. Mindig mindent vele beszéltem meg. És ő mindenben segített .. Mindenben támaszom volt. Nevettünk.. Elbeszélgettünk órákat!! Imádtam vele lenni.. és ezt elszúrtam..Egy dallal búcsúztam el tőle.. Úgy gondoltam így könnyebb lesz a búcsú.. De azért nem hívtam ,mert nem mertem.. Féltem attól hogy csak egyszerűen kinyomja.. Vagy fel sem veszi, el küld a francba. Meg mondja hogy hagyjam békén, és vegyem úgy minthogyha az együtt töltött idő meg sem történt volna.. Féltem ettől nagyon is.. Mikor megláttam annyira megöleltem volna.. De hát eltaszított magától.. Mit is gondolhattam volna.,hogy egyből a nyakamba  ugrik?? Teljesen elcsesztem ezt az egészet.. Meg is érdemeltem hogy megpofozott.. És én még megkérdeztem:
-Ezt most miért kaptam?-Ahogy ő is mondta:
-Te azt pontosan tudod.. Igen ezt én pontosan tudtam.. Bár ne tudtam volna!! :'(



Háát ez lenne az.. Nem valami jó lett... De igyekszem!! Dalmii.xx