Nem új rész!! De FONTOOOS!!

1DDAY MAGYAR CHALLENGE! 23:30kor, mindenki írja kommentnek, hogy:"Boys, say please to hungarian fans: "Szeretlek Titeket" 23:30! Mindenki írja. Ez nem hülyeség, ez most rólunk szólna, és végre észrevennének minket, tudnák , hogy hány ezer fan van itt, akik még sosem látták őket, de mégis szeretünk. Legyen a magyar fandom a legjobb. <- OSSZÁTOK PLEASE! KÜLDJÉTEK EL OLDALAKNAK IS!

3.fejezet Elképzelhető ez?

Köszönöm a 4komit és 6 (!!!) feliratkozót!! Remélem tetszeni fog ez a rész is! BOCSÁNAT A KÉSÉSÉRT DE SULI MIATT NEM TUDTAM FELRAKNI!!! És bele tudjátok élni magatokat! Jóó olvasást!! <3 SOK SOK KOMIIT!!! Dalmii.xx.

http://www.youtube.com/watch?v=gB4C51jfLhU  

EZT HALLGASSÁTOK KÖZBE!!

A szülei meghívtak minket estére. Most elmenjek vagy ne? Mit csináljak?

                *Emily szemszöge*                                                                              

Hazaértem. Sokat gondolkoztam Hazzon. Még mindig nem jutok düllőre. Ha este átjönnek ,. Jöjjenek! Csak hogy én nem készültem erre fel. Nem tudom milyen illattól nem bírnám tűrtőztetni magam. Harryétől biztos nem. Úgyhogy átadom  az ajándékot anyuéknak. És felmegyek a szobámba. Ha anya hívta át őket akkor biztos az ajándékról is gondoskodott! 

A nap többi óráját  zenehallgatással és naplóírással töltöttem. Este 6 óra van már. Lementem és láttam hogy anyuék a nappaliban ülnek és beszélgetnek.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia kicsim!-köszöntek vissza.

-Akkor jönnek Mr.Stylesék?

-Igen jönnek. Meghívtak őket. Nagy baj?-kérdezte anya.

-Nem. Úgyis a szobámba leszek.

-Ne csináld ezt!

Kopogtak. Na szuper!

-Kinyitom!-szólt anya.

-Üdv Mr. és Mrs. Styles !-intettem.

-Szia Emily!-köszöntek.

-Szia Gemma.-adtam neki két puszit és megöleltem. Viszonozta ölelésem és köszönt a többieknek is. Itt nem tudtam mit tegyek. Hazz állt előttem. 

-Szia Harry.-intettem neki.És leültem a kanapéra. Nem is szemeztem vele. Se semmi. De mikor megkérték hogy énekeljen,és pont a Don't Let Me Go-t énekelte. és végig próbált a szemembe nézni. Nekem pedig előtörtek a régi emlékek. Nem bírtam tovább. Felfutottam a szobámba és össze kuporodva sírtam az ajtónak nekidőlve..

Lépteket hallottam. Aztán kopogtak az ajtómon. :

-Emily lécci nyisd ki! Beszélni szeretnék veled! -hallottam meg Hazz hangját.

-Hagyj békén! Menj el!-kiabáltam.

-De kérlek! Nem megyek el addig amíg nem engedsz be!

-Tőlem aztán életed végéig is itt állhatsz!-szögeztem le. Bár belülről nem ezt éreztem.....!

-Kéérlek!-ismételte meg, és hallottam a hangján hogy már majdnem sírt. Egy fiú sírna értem?

-Na jó kapsz 1 percet! -nyitottam ki az ajtót.

-Köszönöm.-mondta.

                    *Harry szemszöge*

Már majdnem elsírtam magam . Pedig ez egy fiúnál nem nagyon kéne hogy előforduljon. De akkor mit csináljak,ha csak EM(Emily beceneve) ben bízok meg, és ő vele bármit megbeszélhetek. Ő meghallgat és ha tud segít.. Másnál nem érzek így. Hiszen ő a legjobb barátom! És nagyon szeretem.. Nem tudom hogy ez csak baráti szeretet vagy belé szerettem-e? Remélem csak az első, mert mi van ha ő nem így érez..!! Meg kéne ezt beszélnünk! Végre kinyitotta az ajtót. De jó adott még egy esélyt!

-NA jó kapsz egy percet!-mondta és hallottam hogy nyitódik az ajtó. 

-Köszönöm!-mondtam, úgy megöleltem volna. De hát nem tehettem. 

Hisz úgy se engedné. 

-Figyelj Emily én nem akartalak csak így szó nélkül elhagyni. -kezdtem bele. De belevágott a szavamba:

-Akkor miért tetted?

-Mert féltem.

-Mitől?

-Hogy elveszítelek! És tudtam hogyha  nem akkor búcsúzom el tőled egy dallal, persze te nem tudtad hogy ez azért volt. Ha pedig eljöttem volna akkor nem mentem volna el. Túl nehéz lett volna téged itt hagyni!-mondtam és elmondtam mindent az elejétől a végéig.!

-Nem tudod elképzelni nekem ez hogy esett!-mondta

-Eltudom..

-Honnan tudnád? Nem vagyok én olyan fontos neked mint te nekem!

-Hidd el te nekem sokkal fontosabb vagy és szeretlek!

Hát íme! Remélem tetszik! Hagyjatok komit magatok után!! xx.